Október 17-én, pénteken elmentem a damaszkuszi állatkertbe. Erre a programra eredetileg szinte mindenki jelentkezett, de aztán mivel Éva, Gyöngyi és Zsófi inkább lakást nézni ment – számukra is váratlan hirtelenséggel –, csak ketten mentünk Flórával. Az állatkertről csak egy amerikai blogból hallottam valamit is, és az nem volt túl biztató. Többek között azzal is tisztában voltam, hogy kicsi, ezért eleve úgy terveztük, hogy meglátogatjuk az ugyanazon az úton kb. másfél kilométerrel arrébb elhelyezkedő Bánúrámá Tisrín 6 (Október 6. – panoráma) nevű intézményt, ami egy kiállítás az 1973-as, felszabadítónak aposztrofált arab-izraeli háborúról. Mivel a busz ehhez tett le közelebb, logikusan ezt akartuk megnézni előbb, de egyelőre nem sikerült bejutnunk: fél kettő tájban érkeztünk, és mint kiderült, csak szabott időpontú „show”-k vannak, amelyek bizonyára tárlatvezetést jelentenek. Ezek a show-k viszont csak délelőtt és este indulnak, délután nem… Így hát kívülről csináltunk néhány képet az impozáns épületről és a parkjáról, ahol takaros fegyverarzenál várja, hogy megcsodálják. Az épületet egyébként laktanyához vagy minisztériumhoz illő fegyveres őrség védi.

A Panorámát elhagyva elindultunk az állatkert felé. A hatalmas és forgalmas Október 6. út – amely amúgy homszi autópálya néven folytatódik a Panoráma után – déli oldalán lakótelepek terpeszkednek a kellemesebb fajtából (relatíve sok fával és parkkal), az északi oldalán pedig egy gigantikus mezőgazdasági terület van. Damaszkusznak nem Városligete meg Népligete, hanem Gútája (nyugaton, a Mezzétől délre) meg az állatkert és a Panoráma között Mazraája van, amelyeken termelés folyik. (Amilyen szmog szokott lenni a város felett, nem szívesen ennék fővárosi terményeket.) Tehenek legelésznek, nád terem, gyümölcsösök bújnak meg a gondosan elkerített földön, amelynek szélén kertészeti és mezőgazdasági üzletek vannak – szívet üdítő látvány a sok növény az amúgy kopár Damaszkuszban.

Az állatkert területét szemmel láthatóan a földekből hasították ki, mert ugyanaz a kerítés fut végig a bejárathoz vezető út mentén, mint a Mazraán végig. A jegy 25 líra, és az ár-érték arány nagyjából meg is felel… A damaszkuszi állatkert természeti adottságai nem jók. A kert totálisan lapos, és még mesterséges domborzata sincs. A területe nagyon kicsi (a győriéhez hasonlítható, mielőtt hozzácsatolták volna a hátsó traktust), de még ez sincs teljesen kihasználva – a kert egyik sarkában több kifutónyi parlag van, meg néhány üres ketrec. És persze az egész olyan, mintha a hetvenes-nyolcvanas években járnánk… ketrecek, rácsok, drótkerítések, betonpadló – akár oroszlán, akár szamár, akár kanári, akár majom lakik a ketrecben, az ugyanolyan néz ki. Kellemetlen látvány, meg kell hagyni. Valahogy azonban mégsem volt túl nyomasztó. Szerencsére azzal nem lehet vádolni a kertet, hogy túlzsúfolt lenne állatokkal, ebből fakadóan a bentlakók nem szenvedhetnek túlságosan. Sőt! Mint az közismert (kéne hogy legyen), sok állatnak nincs szüksége nagy, természetet imitáló kifutókra, ha meg van tömve a bendője. A legjobb példa erre a nagyragadozóké, amelyek még szaporodni sem restellnek amúgy csúf ketreceikben.

Az állatállomány jó része egyébiránt házi- vagy hobbiállat, ettől függetlenül nincs simogató vagy parasztudvar, ahol a gyerekek kiélhetik magukat a kecskék és birkák zaklatásával. Tehát, mint mondtam, háziállatok: tyúkok, kacsák, libák, juhok, szamarak, kanárik, papagájok… és kutyák. Nem kutyafélék, hanem házi kutyák. Nyugati szemmel sajátos látni a több ketrecnyi, különböző méretű és színű keveréket állatkerti attrakcióként… de Damaszkuszban eddig legfeljebb öt alkalommal láttam kutyát, és azok is jellemzően a keresztények divatállatkái. (Mohamed próféta egyik örökbecsű hagyománya: „Az angyalok nem mennek olyan házba, ahol ábrázolás vagy kutya van.” A kijelentés igazságtartalma cáfolhatatlan, és a jó muszlimok nyilván jámborságból nem tartanak kutyát, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az arabok nomád korukban konyhamalacnak meg dögevőnek tartották a félvad kutyáikat, és így természetes, hogy tisztátalannak lehetett kikiáltani.)

A vadállatok közül a két szem teve a legnagyobb, emellett van két tigris, több ketrecre való (szaporának tűnő) oroszlán [arabul aszad], két nílusi krokodil, rengeteg, szintén helyben születettnek tűnő csíkos hiéna, illetve sakálok, farkasok, egy-két kisebb macskaféle, néhány ragadozó és vízimadár és – szerencsére – kevés majom. Ez utóbbiaknak a legrosszabb a szűk és unalmas ketrecekben, bár a farkasoknak is nagyobb mozgásigénye lenne.

A legnagyobb problémát persze a látogatók jelentik. Meglehetősen sokan jöttek az állatkertbe, és természetesen a játszótéren összpontosult a látogatók többsége… de sokan azok közül, akik az állatokat is nézték – főleg gyerekek és fiatalok –, halálosan primitív és ostoba magatartást tanúsították. Ingerlik, hergelik a kis ketrecekbe zárt, elbújni nem tudó állatokat, a nagyokat pedig kődobálással próbálják mozgásra és aktivitásra ösztökélni… ezek mellett ugyanúgy szemetelnek, mint az utcán. A kezeiket törném le.

Összességében elmondható, hogy a damaszkuszi állatkert sok kívánnivalót hagy maga után: elavult állattartó helyek, nem látogatóbarát bemutatók, koncepciótlan elrendezés, a tájékoztatás silánysága (arabul az állat neve, tápláléka és élőhelye, angolul mindössze a neve olvasható a táblán, már ha van), rossz belső infrastruktúra (kevés szemetes és takarítás, minden büfé zárva, kevés pad), de a legnagyobb problémát minden bizonnyal a b. látogatók jelentik: a civilizálatlan, suttyó helyiek.

Ha a személyes véleményem bárkit is érdekel, elmondom: a damaszkuszi állatkertből méretei és adottságai okán legjobban afféle tágan értelmezett házi- és hobbiállatkertet lehetne csinálni, tehénnel, lóval, kecskével, birkával, disznóval meg tevével, díszmadarakkal meg baromfiakkal, ahol lehetne lovagoltatni, simogatni, etetni. A nagyvárosi gyerekeknek mindez itt is újdonságként szolgálna. Az egzotikus állatokat meg hagyják a fenébe (a rosszul látható tigris meg az alvó oroszlán amúgy sem valami látványos), vagy csináljanak számukra tisztességes állatkertet.

 Képek az állatkertről és a környékéről

Legközelebb: A szappanopera újabb fejezete – megint megfázás – zenés(-táncos) maalúlai kirándulás