Még tél van. Nem annyira, mint odahaza, de ocsmány idő van... borult, itteni viszonylatban sokat és sokszor esik. Az embernek a vécére sincs kedve kimenni, nemhogy utazni... Ebből fakadóan a múlt hétvégén sem Jordániába, sem Palmyrába nem mentünk. (Igaz, a tervezett csapat fele amúgy is lebetegedett.) Turisztikai jellegű esemény annyi történt, hogy teljesen váratlanul bejutottam a damaszkuszi citadellába... tudják a kedves olvasók, az óváros északnyugati végén, nagy, négyszögletes bástyákkal, előtte Szaladin-szoborral... Ez pár évvel ezelőttig börtön volt, de most is csak szakmailag látogatható, magyarul akkor, ha régésszel vagy hivatalos emberrel mész. Ez a lehetőség eddig nem volt adott. Most sem, viszont véletlenül arra jártam, és hogy-hogy nem az egyik folyosóján amolyan "Syria today" típusú fotókiállítás volt berendezve - nem nagy cucc, a várból sem sok látszott, de szép kis válogatás volt az élet minden területéről. Ipar, közlekedés, régészet, oktatás, turizmus, mezőgazdaság, földrajz, kultúra, környezetvédelem! (Hogy itt milyen elvadult dolgok vannak Szíriában...) Meg olaj. Meg egyebek. Néhány érdekes fotó, tervrajzok, ilyesmi. Egynek jó volt, pláne ingyen.

Azóta semmi sem változott: az időjárás nyomasztó, ezért a depresszió, álmosság és unalom hármasságában telnek napjaim. Vettem lábast meg fazekat, úgyhogy insallah tudok majd főzni. A héten meg Jordánia, Akabától fokozatosan visszafelé, bár őszintén szólva ilyen időben semmi kedvem hozzá, de meglátjuk, mi sül ki a dologból...

A hű olvasók jutalmul kapnak három bónuszképet a múltkori kirándulásról. Gyöngyi készítette őket. Legnagyobb érdekességük, hogy kivétel nélkül szerepelek mindhármon.