Ma készítem el életem első blogbejegyzését, méghozzá életem első laptopján (na jó, notebook, akármi is legyen a különbség). Utóbbi ténynek tudandó be a kedves olvasók által minden esetleges elgépelés. :) Ez különben egy meglehetősen érdektelen bejegyzés, én úgy vélem, de próbának jó. (Az idézetfunkciót is kipróbálom valami ide passzolóval.)

"Ez egy nagyon rövid történet, de szerintem rendkívül unalmas." (Galla Miklós valamely angol szerző alapján)

Két hete bőszen készülök a jövő hétfőn éjjel esedékes utazásra: búcsúzásképpen végiglátogattam a közelebbi rokonságot, találkoztam és találkozót szerveztem a mindenféle baráti köreimmel, hastífusz elleni oltást adattam be, bankszámlát alakíttattam át, notebookot szereztem és töltögettem fel mindenféle hasznos, illetve kellemes dologgal, cipőt és táskát újítottam... Sőt, fizikai felkészülés gyanánt bicikliztem is úgy hetven kilométert a hétvégén Marci barátom társaságában a Határ-erdő, Városi-erdő, Merzse-mocsár és Ferihegy környékén, hogy aztán az új, még átadatlan M0-n garázdálkodjunk kicsit Ecsertől Kistarcsáig - nem mondom, eléggé lefárasztott a dolog, lévén az első nagyobb biciklizésem idén. (Minden bizonnyal az utolsó is, hacsak Szíriában nem pattanok kerékpárra, de ennek kicsiny az esélye.) Mi több, ma az egyetemre is bementem, de csak részleges sikert arattam: úgy tűnik, még vissza kell térnem a tárgyfelvételek ügyében.

Szíriából biztatóak a hírek, két pázmányos ösztöndíjas már múlt pénteken kiutazott, és voltak olyan kedvesek, hogy a többieknek albérleteket kerestek/keresnek, meg foglalnak le, úgyhogy a szállás miatt nem kell aggódnom.